Múlt hétfőn a miniszterelnök megtartotta szokásos évértékelő beszédét. A különböző blogokban megjelenő legtöbb kifogást a "szépen beszélt, de nem mondott semmit" mondattal lehetne jellemezni.
Nem tartozom az említett politikus stábjába, és sok szempontból nagyon komoly kifogásaim vannak a stílusával kapcsolatban, de arra gondoltam, hogy én is megírnám a saját szubjektív évértékelőmet, kizárólag címszavakban, "rizsa" nélkül, konkrétumokkal.
Tehát a 2010-es év
Az első néhány hónapot az áprilisi választásokig nem nagyon érdemes értékelni, részben mert kampányon kívül nem történt túl sok érdekesség, részben mert döglött oroszlánt rúgdosni ősi román szokás. (Csak hogy itt is legyen közmondás.)
1. Választások
Nem történt meglepetés, a Fidesz-KDNP nyert, bekerült még az MSZP, Jobbik, és az LMP.
Egyéniben a Fidesz majdnem minden helyet elvitt, mindössze egy egykori politkusuk (függetlenként) és 2 MSZP-s jutott be rajtuk kívül. Összességében 263 képviselője lett a kormánynak, így meglett a kétharmados többség, ami eddig csak 1994-98 között az MSZP-SZDSZ kormánynak volt. Itt jegyezném meg, hogy a kormánypárt (illetve párt szövetség) a szavazatok 52,7%-át kapta meg, mindezt 64,3%-os részvételi arány mellett, tehát bár a mandátumok 2/3-adát megkapták, de a szavazáson részt vettek alig több, mint fele voksolt rájuk, míg ha az összes szavazásra jogosultat nézzük, akkor nagyjából 1/3-ad szavazatott kapott a kormány, kicsit kevesebbet az ellenzék összesen, és valamivel több, mint 1/3-ad volt azoknak az aránya, akiket vagy nem érdekelt a választás, vagy úgy gondolták, hogy sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem felel meg az elképzeléseiknek.
Később az őszi önkormányzati választáson még nagyobb lett a Kormány fölénye, és 2-3 budapesti kerület, valamint Szeged polgármestere szocialista, Tiszavasvári polgármestere pedig Jobbikos lett, minden más nagyobb helyen a Fidesz nyert. Na jó, Ivád község polgármestere továbbra is LMP-s, de ott már akkor is ő nyert, amikor még a párt sem létezett.
2. A Parlament alakuló ülése
Az új Országgyűlés alakuló ülésén rögtön történt néhány esemény, amely előrevetítette, hogy finoman fogalmazva érdekes 4 év előtt állunk. Kezdődött a dolog azzal, hogy máris sikerült megtörni egy 20 éves hagyományt. A Parlament tisztségviselőinek (elnök, stb.) megválasztásáig szokás volt, hogy a korelnök, azaz a legidősebb képviselő vezeti az ülést, majd a képviselők eskütételének szövegét a legfiatalabb képviselő olvassa fel. Nos, 2010-ben ez utóbbi feladatot sikerült a (mellesleg fideszes) korelnöknek magához ragadnia, így a legfiatalabb képviselő lemaradt erről a megtiszteltetésről. (Érdekességképpen: 2006-ban az akkori legfiatalabb képviselő Zuschlag János (MSZP) volt, ő felolvashatta az eskü szövegét, 2010-ben a legfiatalabb Dúró Dóra (Jobbik), ő nem.)
A képviselők eskütételénél a Jobbik elnöke, Vona Gábor beváltotta a korábban tett ígéretét, miszerint az esküt a betiltott Magyar Gárda mellényében tette le, ezzel tiltakozva a viselet betiltása ellen. Később Sólyom László köztársasági elnök a beszédében kitért arra, hogy vajon mennyire hiteles egy olyan eskü, amelyben valaki az érvényes szabályokat megszegve esküszik fel a szabályok betartására. (Megjegyzés: Nincs tudomásom róla, hogy a gárdamellény betiltásáról szóló szabály eltörlését azóta kezdeményezte volna a Jobbik, pedig ugye akkor az elnökük a szabály ellenzését mindenképpen fontosnak tartotta kifejezni, akár szabálysértés árán is.) Szerintem nem én voltam egyedül, aki akkor még azt hitte, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyása, esetleg utólagos hozzáigazítása a tettekhez rendkívüli esemény, azóta bebizonyosodott, hogy a kormány részéról is lesz még jópár hasonló eset.
Az alakuló ülésen történt még, hogy az eskütétel után a Jobbikos képviselők az egész Parlament által elénekelt magyar Himnusz után elénekelték még a székelyt is, ami kezdetben meglepetést keltett, de a képviselők nagy része csatlakozott, kivéve az MSZP legtöbb képviselőjét, akik közül egyesek el is hagyták a termet. És ha már MSZP, volt olyan képviselőjük is, aki egy évfordulóra hivatkozva, izraeli zászlós kitűzőt viselt a zakóján.
3. Első intézkedések
Az új kormány talán legelső intézkedése a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadása volt, ezzel máris teljesítették egy régi ígéretüket. Egyébként ezt sikerült 99%-os egyetértéssel megszavazni,mindössze 3 MSZP-s képviselő szavazott ellene, köztüka korábbi kormányfő, aki ebben a kérdésben ha más nem, legalább következetes volt. A szavazásról egy rádiós interjú miatt lemaradt a Jobbik elnöke, aki ezért a hibáért később nyilvánosan bocsánatot kért a választóitól. A szavazati jog kérdését viszont a mai napig függőben hagyták, bár a legvalószínűbb (és talán legelfogadhatóbb) változatnak az egyes tájegységeken élők kedvezményes mandátumhoz jutása tűnik, hasonlóan a szintén ebben az időszakban megszavazott új választási törvényhez, amely a belföldi kisebbségek képviseletét is megoldja, amivel egy 20 éve fennálló mulasztásos alkotmánysértést oldottak meg, és mellesleg kivette az egyik legfőbb érvet a szomszédos országok magyarellenes politikai erőinek a kezéből, akik az ott élő magyar kisebbség jogainak bármilyen csorbítására eddig kapásból rávágták, hogy "nálunk legalább van képviselőjük, nálatok a mi kisebbségünknek még az sincs".
Ami a választási törvény további átalakítását illeti, a jó hír, hogy 200 főre (plusz eseteg a kedvezményes mandátumok) csökkenti a Parlament létszámát, a rossz hír viszont, hogy az induláshoz szükséges ajánlószelvények számát megemelték, és a gyűjtésére adott határidőt leröidítették, így jelentősen nehezebbé vált a kisebb pártok indulása a választásokon.
Ami a jelképes törvényeket illeti, sikerült még elfogadniuk a Trianon törvényt, mely a békediktátum évfordulóját nemzeti emléknappá nyilvánítja. A törvénnyel kapcsolatos egyetlen kifogás az volt, hogy sikerült ellentmondásos megfogalmazást beleírni, mert az első mondatában rögtön két csoportba osztották a hívő és nem hívő képviselőket, viszont jó hír, hogy legalább "egyenrangúként" feltüntetve a két csoportot.
Végül a jelképesnek mondható törvénykezés legnagyobb ellenkezést kiváltó irománya, a NENYI néven ismertté vált politikai nyilatkozat is megszületett, melynek kihelyezését a Kormány alá tartoző középületekben kötelezővé tették, más közintézményekben "csak" kérték.
4. Köztársasági elnök választás, egyéb kinevezések
Miután a Kormány is letette az esküt, a jelképes szabályalkotások után sor került az ilyenkor szokásos pozíció szerzésekre, amely (sajnos) eddig minden kormány hivatalba lépése után szokásos volt, de korábban talán nem ennyire. Kezdetnek a köztársasági elnök választáson a Fidesz nem Sólyom Lászlót jelölte, pedig 2005-ben még az ő támogatásukkal lett elnök, és sok tekintetben jobboldali, konzervatív értékrendje ellenére sikerült elérnie, hogy a hivatali ideje végére a mérsékeltebb baloldaliak, sőt liberálisok is kifejezetten elismerjék. Őt ráadásul ellenzékből is sikerült megválasztatnia a Fidesznek. Helyére Schmitt Pál került, aki saját megfogalmazása szerint is inkább motorja akart lenni a kormányzásnak, ami eddig abban nyilvánult meg, hogy válogatás nélkül minden törvényt szó nélkül aláírt. Köztük olyat is, amely később az Alkotmánybíróság döntése alapján mégis alkotmányellenesnek bizonyult. Ezután sor került még a kizárólag kormánypártok által jelölt két alkotmánybíró kinevezésére, a Legfőbb Ügyész, az ÁSZ elnöke, a komplett Médiatanács, és néhány egyéb testület "elfoglalására", ráadásul a Legfőbb Ügyész és a Médiatanács elnöke esetében 9 évre, előbbi esetében megfejelve azzal, hogy 9 év után is csak 2/3-addal lehet leváltani.
5. Gazdaság és gizdaság
Első gazdasággal kapcsolatos megnyilvánulásként a Kósa-Szíjjártó duónak sikerült őszinteségi rohamában olyan sötéten lefesteni a magyar gazdaság helyzetét, amitől még a legoptimistább befektetők is összecsinálták magukat ijedtükben, ez hónapokra meghatározta a forint ijesztően gyenge árfolyamát, ami ugyan az exportra dolgozó cégeknek nem jött rosszul (figyelembe véve, hogy a külföldön devizában eladott árukért itthon több forintot kaphattak, így jobb lett az eredményük), viszont másfél millió devizahitelest hozott a csőd szélére, nem beszélve arról, hogy az államadósság jelentős része is külföldi pézben van, tehát ezt minden magyar állampolgár megérzi előbb-utóbb.
Ezek után a miniszterelnök megköszönve az IMF eddigi segítségét, elküldte a hazánkba érkező delegációt azzal, hogy most már megállunk a saját lábunkon is, de mindezt olyan megfogalmazásban sikerült előadnia, ami ismét sokat rontott az amúgy sem rózsás gazdasági helyzeten.
Mindezek kompenzálására a Kormány előállt az első igazán jelentős, 29 pontos gazdasági csomaggal, amelyből a legfontosabb intézkedésekkel lecsökkentették 19-ről 10%-ra a társasági adót 500 millió Ft alatt, bevezették az egykulcsos SZJA-t és bővítették a családi kedvezményket, eltöröltek néhány kisebb, felesleges adót, különadót vetetek ki a pénzügyi, és energia szektorra, és legálissá tették egy bizonyos határig az otthoni pálinkafőzést.
Az akcióterv részeként bevezették a 2 millió forintos bérplafont a közszférában, bár ez nem mindig sikerült tökéletesen (lásd a napokban nyilvánosságra került Szíjjártó Péter fizetése), és ami a legkevésbé volt jó ötlet, az értékhatár feletti fizetések és végkielégítések visszamenőleges megadóztatása a 2 millió feletti rész 98%-ával.
7. Alkotmánybíróság
Ezzel el is érkeztünk a következő ponthoz. Az Alkotmánybíróság határozata alapján a visszamenőleges hatályú adó alkotmányellenes, mire a Kormány következő intézkedése az Alkotmánybíróság jogainak a csökkentése volt olyan módon, hogy a költségvetést érintő kérdésekben nem hozhatnak ítéletet. Hogy mi is a baj ezzel?
a, Csak a bűnösök nem bűnhődtek
Senki nem vitatja, hogy bizonyos végkielégítések pl. a BKV-nál messze túllépték a jó ízlés határát. Ugyanakkor a PTK megfelelő paragrafusa kimondja, hogy semmisnek tekintendő az a szerződés, amely a jó erkölcsbe ütköző díjazást állapít meg, illetve az egyik szerződő félnek különösen nagy vagyoni hátrányt jelent. Ez alapján minden külön törvény nélkül is vissza lehetett volna szerezni a kifizetett pénzeket, nem beszélve arról, hogy a visszamenőleges törvényt sikerült úgy megfogalmazni, hogy a korrupcióban nem érintett, ártatlan embereket is hátrányos helyzetbe hozott, miközben egy kiskapu miatt azokra, akik ellen kitalálták a törvényt (ex-BKV-sok), a törvény még csak nem is vonatkozik. Tehát vissza akarták venni au igazságtalanul kifizetett pénzeket, erre hoztak egy olyan szabályt, amely a bűnösökre nem is vonatkozott, sok ártatlanra viszont igen.
b, Visszamenőleges törvénykezés
1979-ben Iránban a vallási fanatikusok átvették a hatalmat, és betiltották többek között a "nyugati" zenét. Tegyük fel, hogy egy híres rocksztár érkezik az országba. Ha csak "sima" törvénykezés van, akkor ott nem zenélhet. Ha visszamenőleges, akkor pl. ha 20 éve zenél, nem lehetetlen, hogy törvénysértésért 20 évre visszamenőleg büntetik meg, és el kell töltenie 20 évet egy iráni börtönben. Tiszta mázli, hogy visszamenőleg még az iszlám fanatikusok sem szoktak szabályokat hozni.
c, Alkotmánybíróság korlátozott jogkörrel
Tekintsünk most el attól az "apróságtól", hogy az Alkotmány normális esetben olyan alaptörvény, amelynek egyetlen más jogszabály sem mondhat ellent. Ugyanakkor ha az Alkotmánybíróságnak nincs joga megsemmisíteni egy alkotmányellenes törvényt, akkor az továbbra is érvényben marad, és akkor vajon melyiket tartsa be egy törvénytisztelő állampolgár? Vannak Isaac Asimovnak olyan sci-fi regényei, amelyben a robotok a robotika 3 törvénye alapján működnek, amelyből az első, hogy a robot nem bánthat embert, és nem nézheti tétlenül, hogy valakinek bántódása essen. Természetesen egy háborúban vagy akár egy komolyabb kocsmai verekedésnél lefagynak, mert mi van, ha egy embert csak úgy tudnak megvédeni, ha ahhoz egy másikat bántani kell? Na ez is ilyen helyzet...
A dolog másik része, hogy az Alkotmánybíróság nem hozhat olyan ítéletet, amivel megsemmisítene egy olyan törvényt, ami érinti a költségvetést. Korábban volt néhány olyan döntésük, amelyben ilyen törvényket töröltek, vagy lehetőséget adtak a népszavazás általi törlésére. Néhány példa: 1995-ben a Bokros-csomag nagy részét az Alkotmánybíróság törölte. Tudjuk, hogy ami maradt, az se volt kellemes, milyen lett volna a teljes változat? 2009-2010-ben pedig lehetővé tette az Alkotmánybíróság döntése a népszavazás kiírását a vizitdíjról,és a tandíjról, valamint később törölték a tevezett ingatlanadót, vagyonadót, és a vállalkozókra vonatkozó, "hasra ütéssel" megállapított tevékenységre jellemző kereset adóját. Ha ezeket valaki újra be akarná vezetni, ma már senki sem állíthatná meg.
8 Magánnyugdíj
Miután elérték, hogy az Alkotmánybíróság ne szólhasson bele, a Kormány elkezdte a magánnyugdíjra félretett pénzek "átcsoportosítását" az államkaszába. Kezdetben csak úgy volt, hogy a nehéz helyzetre való tekintettel 14 hónapig a magánnyugdíj járulékát is az államiba kell fizetni. Miután kiderült, hogy az EU nem engedi elszámolni a magánnyugdíjjal kapcsolatos veszteségeket az államnak, úgy dötöttek, hogy akkor vissza kellene venni az egészet az államkasszába. (Mellesleg újsághírek szerint pár hónappal később a lengyel kormánynak sikerült elérnie, hogy a veszteségeket az egyes államok mégis elszámolhassák, de akkor már nem volt visszaút.) A Kormány azzal próbált érvelni, hogy a manyupok eltőzsdézték a pénzt, bár később adómentességet adtak azoknak, akik a reálhozamukat fekveszik átlépéskor. (Eltőzsdézett pénzből semmilyen hozam nincs, csak veszteség.) Azt is mondták, hogy van választási lehetőség, de aki nem lép át az állami rendszerbe, az kiírta magát a társadalomból, ezért az államtól nem kap nyugdíjat, miközben a járulékát azért biztos, ami biztos, továbbra is fizetnie kell. (Szerintem az írja ki magát a társadalomból, aki nem fizeti be az államnak amit kell, annál jogos, hogy nem kap semmit. Na de ki hallott már olyat, hogy bemész a boltba, mindenképpen ki kell fizetned legalább egy kiló kenyeret, aztán nem kapod meg az árut?) Mindenesetre 97% visszalépett, a Kormány döntése alapján pedig egy nekik alárendelt szervezet vizsgálhatja a megmaradtak pénzével való gazdálkodást, fogadni mernék, hogy olyan "hiányt" fognak találni, ami miatt muszáj lesz az ő pénzüket is "megvédeni".
9. Alkotmány (tervezet) és egyéb természeti katasztrófák
Ha 2/3, akkor ugye lehet új Alkotmányt írni. Elvileg ugyan még a Horn-ormány felemelte a határt 80%-os többségre, de ezt a szabályt 2/3-al el lehet törölni. :-) Bár a végleges változatot csak március 15-re ígérik, de néhány dolgot már lehet tudni. Az előkészítő bizottságban kezdetben mind a 4 parlamenti párt jelen volt, de úgy tűnik, hogy "Hegylakó-Alkotmány" készül, mert a végén csak egy maradt. :-) Persze a bizottság még a csak fideszes tagokkal is több emberből áll, ott van például egy bizonyos Pozsgay Imre...
Pozitív dolog az előkészítésben, hogy az Alkotmány megírásához a Kormány hivatalos blogot nyitott a http://alkotmany.postr.hu/ címen, ahol minden fontosabb, az Alkotmányt érintő témához hozzá lehet szólni, és folyamatosan megjelennek az ezzel kapcsolatos hírek is. Az eddigi tervezett alapelvek itt olvashatóak: http://www.parlament.hu/biz/aeb/resz/munkaanyag.htm
Néhány kiemelt dolog ahogyan én látom:
a, A preambulumba bekerül a Szentkorona.
Én a magam részéről köztársaság-párti vagyok, és olyan, akinek (szinte) semmi sem szent. :-) Ugyanakkor ahogy a régi dal mondja:
"Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van, ki többre nem, csak jelszavakra gondol..."(Illés zenekar: Jelbeszéd)
Természetesen tudom, hogy a korona sokak szemében olyan dolgokat jelképez, amelyekkel szemben szerintem túl sok kifogás nem merülhet fel, ugyanakkor ha ezek az emberek meg tudják foglamazni, hogy miért fontos említeni ezt a jelképet az Alkotmányban, akkor nem lenne jobb egyből azokat a dolgokat beleírni, amiket jelképez? Így elkerülhető lenne, hogy egy vitatható és félreérthető jelkép szerepeljen a lényeg helyett.
b, A köztársasági elnök egyebek mellet súlyos bizalomvesztés esetén is feloszlathatja a Parlamentet.
Az elmúlt évek történései után logikus, hogy ebben az ügyben valamit lépni kellett, ugyanakkor nincs igazán meghatározva, hogy mi számít súlyos bizalomvesztésnek? Így egyetlen ember belátására van bízva a kérdés, és bármikor előfordulhat, hogy akár még ilyen pozícióba is olyan ember kerül, aki nem képes felülemelekedni a természetes módon mindenkiben meglévő elfogultságon, és eléggé szubjektíven értékrend-függő dolog, hogy ilyen esetkeben kinél hol húzódik az a határ, ami neki már "sok".
c, A házasság, mint férfi és nő természetes közössége
Ismerve az előkészítők értékrendjét, nem nagyon lehetett mást várni, ugyanakkor épp nemrég jöttek rá, hogy már az SZJA törvényben is módosítani kell a gyermekek után járó kedvezményekre vonatkozó szabályokat, mert a házasság preferálása hátrányosan érinti az élettársi kapcsolatban élő (férfi-nő) párokat is.
d, Rendkívüli helyzetben, a közerkölcs védelmében, vagy a jó hírnév megsértésének elkerülése érdekében alapjogokat is korlátozni lehet
Józsi bácsi lábát levágja a villamos. Józsi bácsi utánakiabál: Meg a f*szom nem kéne?
Az hogy rendkívüli helyzetben (természeti katasztrófa, háború, stb.) egyes alapjogok korlátozhatóak, még elfogadható, bár itt is vannak olyan jogok (emberi élethez és méltósághoz való jog, stb.), amelyeket kifejezetten ajánlatos lenne kivételként felsorolni. Ami viszont a közerkölcsöt, illetve a jó hírnevet illeti, természetesen külön törvényben lehet szabályozni (ahogyan más témákban is írja a tervezet), hogy egyetlen ember sem élhet vissza a jogaival, különösen mások kárára, de ez a megfogalmazás a részletek nélkül kifejezetten visszaélésre adhat okot.
Két példa: Ha közerkölcs védelmére való hivatkozással korlátozni lehet pl. a gyülekezési jogot, akkor egy nagyon konzervatív keresztény kormány be tudja tiltani a melegfelvonulást, a Melegek Pártjának kormánya pedig a "nem mászkálunk fényes nappal az utcán levágott emberi karral" felkiáltással az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetet. Biztos hogy ez jó így?
Második példa: Ha a jó hírnév megsértésének tilalma összeütközésbe kerülne az emberi élethez való joggal, akkor bármenyire nem életszerű, pusztán jogelméletileg eljuthatnánk akár a középkori "felségsértésért akasztás jár" törvényhez is.
Ha már Alkotmány és egyéb természeti katasztrófák címel kezdtem a bekezdést, az évértékelésből nem maradhat ki a vörösizsapos katasztrófa rövid értékelése sem. A Kormány itt eléggé felemásan vizsgázott, részben gyorsan és határozottan cselekedett, részben viszont szinte azonnal, kivizsgálás és bírósági ítélet nélkül felelősöket nevezett meg, állami irányítás alá vont egy magántulajdonban lévő üzemet, és ami azt illeti, az adományalapban összegyűlt jelentős összegről az Index nemrégiben közzétett cikke szerint úgy rendelkeztek (vagy még csak tevezik?), hogy azt közösségi célokra fordítják, miközben eredetileg arról volt szó, hogy a helyiek kárát fogják rendezni belőle. Szerintem legalábbis a többség ezért fizette be a kisebb-nagyobb adományokat.
A környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó LMP viszont ebben az esetben sehogyan sem vizsgázott, hiszen lényegében meg sem szólaltak az ügyben.
10. Médiatörvény
Sokan felvetették, hogy a törvény a jelenlegi formájában nem jó. A kormánypárti politikusok (és szavazóik nagy része) viszont azt mondták, nem értik, hogy mi a probléma vele. Nos, én itt két dolgot emelnék ki.
a, A Médiatanács elnökének rendeletalkotási joga
Bár a jelenlegi formájában ez alapjában csak a sugárzási jogért kifizetett díjakról szól, mégis veszélyes precedenst teremt, hiszen a Médiatanács határozatai ellen lehet ugyan fellebbezni a független bíróságon, ugyanakkor ha a szervezet elnöke rendeleteket alkothat, akkor bármikor megteheti, hogy ő határozza meg azokat a szabályokat, amelyek alapján a bíróságnak el kell járnia az adott ügyben.
Négy éves kissrácok az ilyesmit nem rendeletalkotási jognak szokták hívni, hanem stipi-stopinak. Csakhogy ami a homokozóban működik, az alapján nem túl okos dolog egy országot irányítani, főleg mivel már a játszótéren is jöhet egy erősebb gyerek, aki közli, hogy rá nem vonatkozik a stipi-stopi, és ha a többiek vitatják ezt a jogi állásfoglalást, abból komoly bunyó alakulhat ki.
b, 2010. évi CIV. törvény 17. § 2. bekezdés
"A médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére."
Elvileg ezzel sem lehetne gond, de vannak olyan egyházak, amelyek hajlamosak az övéktől eltérő nézeteket a hitük megsértésének feltüntetni. Talán emlékeznek még néhányan arra az 1997-es esetre, amikor az egyik kereskedelmi csatorna a műsorára tűzött egy olyan filmet, amely Jézus életét alternatív módon mutatta be, majd végül a különböző keresztény(nek mondott) egyházak vezetői a hitük megsértésével vádolták a csatornát, amely a tiltakozás hatására végül mégsem vetítette a filmet. (Sőt azóta egyetlen magyar tv csatorna sem.) Namármost az Alkotmányban (a jelenleg érvényesben és a készülő tervezetében is) az alapjogok között van felsorolva a vallás és lelkiismereti szabadság, ami azt jelenti, hogy bármilyen hit vagy nem vallásos értékrend követése megengedett (hacsak nem sért bizonyos alapjogokat, pl. emberáldozat hasznosságában azért nem szabad hinni), és egyik sem magasabb rendű a másiknál. Vagyis ha egy egyház letilthat egy filmet, ami az ő tanításaival ellentétes dolgokat mutatna be, akkor ugye sérül a vallászabadság, mert más emberek meg úgy hiszik, hogy ez a változat a hiteles. (Lásd: a zsidó hit Jézust csaak egy különleges képességú rabbinak tekinti, az iszlám szerint pedig túlélte a keresztre feszítést, és a "feltámadás" helyett magához tért, aztán elment a Távol-Keletre tovább tanítani a nézeteit.)
Ha már akkoriban letilthatak egyes vallási csoportok filmeket, csak mert nem tetszett nekik, akkor mi lesz, ha erre a törvény betűje szerint erre még joguk is lesz? Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az utóbbi egy évben egy másik csatorna eddig kb. 3-szor tűzött a műsorára egy hasonlóan nagy port kavart regényből készült filmet, de a bemutatásáig egyszer sem jutottak el.
+1. ...és a jövő?
A szubjektív évértékelő végén néhány szó a jövőről. A miniszterelnök beszédéből túl sok konkrétum nem derült ki, de az egyetlen amit talán konkrétumnak lehet tekinteni, az a kijelentés, amelyben a munkaképes emberekre célozva más szavakkal ugyan, de lényegében kimondta azt a régi bölcsességet, miszerint "Aki nem dolgozik, ne is egyék!"
Tény, hogy vannak, akik szeretnének dolgozni, de nem találnak munkát, de az is, hogy valamiből furcsa módon ők is meg szoktak élni, még ha nehezen is. Tehát ha ezt az elvet követnénk, az kétségtelen, hogy a gazdasági problémák nagy részét megoldhatná, feltéve, ha jól van kivitelezve.
Összegzés
A kormány meglehetősen sok hagyománytól tért el az elmúlt évben, ezek egy része kifejezetten jó ötlet volt, néhánnyal viszont olyan határokat léptek át, amely a lehető legrosszabb irányba történő változást jelent. Ami az ellenzéket illeti, a Jobbiknak volt néhány ötlete, amit a Fidesznek sikerült megvalósítania, ebből a szempontból sikeresnek mondhatóak, viszont náluk is voltak erősen kifogásolható dolgok. Az MSZP teljesítménye a jelenlegi állás szerint a szóra sem érdemes kategória. Az LMP pedig talán még az a párt, amelyikre a legkevesebb rosszat tudnék mondani, bár a vörösiszap katasztrófával kapcsolatos hallgatásukkal az egyik fontos témájukban veszítettek a hitelességükből, más témákban viszont számomra egy konstruktív ellenzék képét mutatják, amely időnként képes tám,ogatni 1-1 jó javaslatot a kormány részéről, ugyanakkor keményen támadják minden olyan ötletüket, amellyel túllépik azokat a határokat, amelyeket a nyugati civilizációkban finoman szólva "nem illik".
