HTML

Ígéret(ek) földje

Közéletről, politikáról, vallásról, bulvárról hol viccesen, hol komolyan.

Friss topikok

Linkblog

A népek eredete

2010.10.30. 19:53 BaSa

Avagy hosszú utat tettünk meg, de azt is minek

 

(A most következő történet kitalált, egyes részeinek alapjául más történetek szolgáltak, de aki a feldolgozást komolyan veszi, és egy Da Vinci-kód 2.-t lát benne, annak százezer éve még tudtam volna ajánlani egy varázslói állást a történetben szereplő törzsnél)

 

Egy szép nyári napon a törzsfőnök szerelmes lett. Fütyörészve sétálgatott, és szinte már a fellegekben járt, amikor hatalmasat esett. Először azt hitte, hogy csak magához tért az álmodozásból, de aztán látta, hogy tényleg egy gödör alján tanyázik. Persze rögtön hangot adott a nemtetszésének, ami nála olyan hangerővel járt, hogy ha pár évezreddel később fellép metálosként a Szigeten, akkor még Kiskunfélegyházán is hallották volna a műsort.

 

- Ki a franc ásta ide ezt a gödröt?

- Mi voltunk főnök…- jelent meg néhány különösen ütődött harcos ijedt képpel.

- Mi akar ez lenni?

- Mamutcsapda.

- Ti jó képességűek, hát még mindig nem tűnt fel, hogy azok már kihaltak?

- Na igen, csak gondoltuk hátha mégis erre jár egy. Végül is múlt nyáron még őket ettük.

- Tudom, mit ettél tavaly nyáron! De akkor még jégkorszak volt, a mamutnak meg fél méteres bundája van, ilyen melegben már tutira megdöglött mind.

 

Végül is nagy nehezen meggyőzte őket, és néhány különösen súlyos pofon ígéretével még arra is sikerült rávennie őket, hogy kihúzzák a gödörből. Egy hét múlva aztán újra arra volt dolga, és azt látta, hogy az ütődött harcosok a gödör szélén üldögélnek feltűnően csendesen.

 

- Mit csináltok emberek?

- Horgászunk.

- Horgásztok? Egy mamutcsapdában?

- Igen, a hegyről lefolyt annyi víz a múlt hét óta, hogy az egész csapda megtelt, és egész jó kis pecázó tó lett belőle.

 

A törzsfőnök ugyan elég gyenge volt matekból, a térfogatszámítás meg különösen nem volt az erőssége, de azt még ő is sejtette, hogy ha egy hét alatt ennyi víz lefolyt, akkor nemsokára az egész falujukat elönti a tenger. Összehívta a törzset, és elkezdtek tanácskozni, hogy most mi legyen. Sokféle ötlet felmerült, sokan azt javasolták, hogy állítsák meg a felmelegedést, de ötletük sem volt hogyan. Volt olyan, aki például a káros gázkibocsátás radikális csökkentését javasolta, és betiltotta volna a szellentést. De amikor a törzsfőnök elmondta, hogy egyetlen hét alatt pecázó tó lett a mamutcsapdából, akkor kezdték sejteni, hogy most már ez is kevés lesz.

 

Végül egy ügyes harcos, aki rendszeresen csónakkal pecázott a tó közepén, azt javasolta, hogy építsenek egy nagy hajót, és költözzenek melegebb éghajlatra. Már majdnem őt küldték oda, amikor a törzsfőnök megkérdezte:

 

- Az ötlet nem rossz, de hol találunk anyagot egy akkor hajóhoz, amiben az egész törzs elfér?

- A múltkor az erdőben sétálgattam, és láttam egy mamutfenyőt…

- Már te is kezded a mamutokkal?

- Nem úgy értem: Ez egy nagyon nagy fa, ha kivájjuk a törzsét, belefér a mi egész törzsünk. Annyi űr keletkezik benne, hogy pont megfelel nekünk űrhajónak.

 

Így is tettek, de a munka elég lassan haladt, mire elkészült a hajó, már a falu határáig ért a víz. Mire elkezdtek beszállni, már csak néhány kunyhó maradt szárazon, így hát igyekezniük kellett, ha meg akarták úszni szárazon. Már majdnem elindultak, amikor megérkezett a törzs leglustább harcosa, aki még az állattenyésztést is feltalálta, csak hogy ne kelljen minden nap tíz kilométert gyalogolni a vadászathoz. A törzsfőnök ijedten látta, hogy a harcos hozza magával az egész nyáját.

 

- Stop!!! Már az egész törzs fent van a hajón, nem fog beférni még több birka!

- Na de főnök, én belőlük élek, éhen fogok halni, ha nem hozhatom őket magammal.

- Na jó, kettőt felhozhatsz, egy hímet és egy nőstényt, akkor előbb-utóbb újra lesz belőlük egy egész nyájad.

- És valami más állatot? Például a nyulaimat?

- Nem lehet, elszaporodnak, mint a nyulak, és felzabálják előlünk a raktárból a répát.

- A harkályaimat?

- Nagyszerű ötlet, tengeralattjárót csinálnak a hajónkból…

- Esetleg egy elefántot?

- Ele… micsodát?

- Tudod, az az újfajta csupasz mamut….

 

Ekkor a harcosnak úgy tűnt, hogy hirtelen beesteledett. Ennek az volt az oka, hogy a törzsfőnöknek elege volt már a mamutosokból, ezért úgy fejbe vágta a harcost, hogy előbb elsötétült előtte minden, aztán már tényleg éjszaka volt mire magához tért.

 

Már napok óta hajóztak, és a törzsfőnök nem volt éppen a tájékozódás mestere (egyszer egy cédruson akarta megnézni az északi irányt, ráadásul egy leszármazottja is Amerikában kereste Indiát), mikor egy harcos odalépett hozzá:

 

- Van egy ötletem, hogyan érjük el a partot. Tudod, van nekem egy Internet galambom, azzal szoktam üzeneteket küldeni a szomszéd törzsnek. Amikor a galamb odaér, rászáll a varázsló fejére, és elkezdi püfölni a csőrével. A kis és nagy koppantásokból olvassák ki az üzenetet, például egy kicsi, egy nagy az A betű, egy nagy és három kicsi a B betű…

- Te Morse, ha végigmondod nekem az egész ABC-t, én fejbe váglak…

- Bocs, főnök. Szóval én beidomítottam ezt a galambot, hogy szobatiszta legyen, de amióta hajózunk, azóta minden nap, amikor elengedtem egy kis sétarepülésre, akkor mindig tojt a fejemre. Ma reggel viszont elrepült, aztán visszajött. Ha ez a galamb máshol sz@rik, akkor ott szárazföld van!

 

A galambot követve végül tényleg megpillantották a szárazföldet, de sajnos az egy gyorsan közeledő hegy volt. Először még örültek is, hogy legalább nem jéghegy, de aztán eltört a kormánylapát, és a törzsfőnök néhány hozzá közel álló harcosnak beismerte, hogy „elkúrtam, nem tudom kormányozni a hajót”. Ekkor sokan azonnali kormányváltást javasoltak, de már késő volt. Egyébként a hajóépítő leszármazottai is követték az ősük hivatását, és néhány hasonlóan súlyos hajókatasztrófa is fűződik a nevükhöz, például egy Titanic nevű hajóé, amelyik szintén (jég)heggyel ütközött és elsüllyedt, és egy Aurora nevű cirkálóé, amelyik bezzeg nem süllyedt el.

 

Még sok víz lefolyt a Dunán (nem is beszélve a mellékfolyóiról), mikor végül a tenger kicsit visszahúzódott, és a törzsfőnök az emberei kíséretében lejött a hegyről. A hegy lábánál egy éppen odaérkező másik törzs fogadta, akik miután látták, hogy a főnök odafentről érkezett, megkérdezték, mit üzennek az Olümposzi istenek. Persze a törzsfőnöknek gőze sem volt róla, hogy a másik törzs is eltévedt, és ez az Ararát, és a varázslótól amúgy is azt hallotta, hogy csak egy igazi Manitu létezik, de gondolta, ez inkább az öreg szakterülete, ezért át is engedte neki a terepet. A varázsló előlépett és így szólt:

 

- Manitu tíz fontos szabályt küldött nektek… - mivel ekkor a törzs több tagja is a bunkóját kezdte keresgélni, így a sokat - sok pofont - tapasztalt varázsló rájött, hogy ezt így éhgyomorra kicsit sokallják, ezért így folytatta: - …de még nem vagytok rá méltók, hogy mindet megismerhessétek, ezért most csak hármat mondok el nektek, mert három a magyar igazság!

- Szóval ti egy magyar törzs vagytok?

- Miért, mit gondoltál, kiknek lenne még egy ilyen törzsfőnökük és varázslójuk? – felelte büszkén.

 

A törzs ezt végül is elismerte, és már éppen kezdték komolyan sajnálni a varázsló népét, amikor az öreg elkezdte sorolni a szabályokat. A „Ne ölj!” után még akkora volt a népszerűségi indexe, hogy ha a következő vasárnap választásokat tartottak volna (nem tették, mert még sem a vasárnapot, sem a választást nem ismerték), akkor az öreg biztosan nem botlik meg a parlamenti küszöbben. A „Ne lopj!” után egyesek már kezdtek ferde szemmel nézni rá, mert egyszer ők is szerettek volna varázslók vagy törzsfőnökök lenni, de miután villám csapott egy közeli fába, gyorsan helyeselni kezdtek, főleg miután a fa kidőlt, és jól kupán vágta a varázslót. Hiába, úgy tűnik, az már a Manitunak is sok volt, hogy pont egy olyan dumál a lopásról, aki böjt címén mindig elveszi a harcosoktól a legjobb falatokat, aztán látványosan felzabálja a tiltott gyümölcsöt - illetve húst – ahogy mondani szokta „csak hogy még véletlenül se essenek kísértésbe”.

 

A harmadik szabály azonban sehogyan sem akart az öreg eszébe jutni, és bár a harcosok még kettőig se tudtak számolni, de várták, hogy még mondjon valamit, ezért elkezdte törni a fejét, már csak azért is, mert úgy érezte, még mindig jobb, mintha mások törik. Végül eszébe jutott a fiatal felesége, aki állandóan szerelmeskedni akart, pedig a varázsló már elég sok nyarat megélt. Sejtette ugyan, hogy a kék szín jó hatással lehet az erőnlétére, de hiába evett naponta fél kiló nefelejcset, az ereje csak nem akart visszatérni. Egy idő után a természetet hívta segítségül, és az be is vált, mert azon a vidéken mindig kelet felől fújt a passzátszél. De azért az öreg már kicsit kezdte unni, hogy naponta ötször Mekka felé fordulva kell szerelmeskednie az asszonnyal, ezért félig-meddig neki címezte a következő szabályt, ami a „Ne paráználkodj (állandóan)!” volt.

 

Sajnos ezzel a többi, nála erőteljesebb harcosnál sikerült kihúznia a gyufát, és mivel azt ők még kovakő néven ismerték, ezért az vetette rá az első követ, aki a legnagyobbat tudta dobni. Ezek után a törzsfőnök persze jobbnak látta, ha gyorsan olajra lépnek. Illetve nem egészen azt tervezték, de egy (szó szerint) kőhajításnyira tőlük feltört az a fekete trutyi, és ők azon megcsúszva jelentős előnyt szereztek az üldözőikkel szemben, így arra is rájöttek, hogy ez a valami egyszer még elősegítheti a gyors helyváltoztatást.

 

A másik törzs egy ideig keresgélte őket, egy részük (akik ferde szemmel néztek) egészen Kínáig eljutottak, és mivel nem tartották be a varázsló tanácsát, (a paráználkodásról) ott lettek vagy másfélmilliárdan. Egy másik részük végül eljutott az igazi Olümposzig, egy ideig jól ment nekik, de aztán sok más dolog mellett a hegymászást is feltalálták, és jól pofára estek. Bár fociban azért még így is előfordult, hogy megverték egész Európát. A harmadik részük délnek fordult az Araráttól, vándoroltak vagy negyven évig a sivatagban, végül eljutottak egy helyre, amit elneveztek az Ígéret földjének. Azon a helyen ugyanis a törzsfőnökük ígért nekik, egy zsák pénzt, amit aztán meg is tartott. Mármint a pénzt.

 

A lökött varázsló törzse végül szintén tőlük nem messze telepedett le, de még sokszor balhéztak a régi átverés miatt. Na meg azért is, mert a mamutvadászok egy napon újabb csapdával akartak próbálkozni, de amikor már kiástak egy másfél méteres gödröt, akkor az egyik kapavágás után megint feltört az a fekete trutyi, amiből aztán annyiért adtak a többi törzsnek, amennyit nem szégyelltek elkérni (és nem voltak szégyenlősek), és jól meggazdagodtak belőle. A másik törzs azóta is morcos a főnökükre, hogy negyven év kimerítő séta után a környék egyetlen olyan helyén álltak meg, ahol nincs semmi ilyesmi.

 

Még később a nagyon lököttek egy colos harcosuk révén Szicíliába is eljutottak, mert a menetrendszerinti balhéik egyike előtt az ellenfél egyik liliputi harcosa kapott a szülinapjára a kínai unokatesójától egy új fegyvert, amit csúz-lee néven jegyeztek volna be a szabadalmai hivatalban, ha azt akkor már feltalálták volna, és az új fegyverével olyan kellemetlen helyen találta el a colost, hogy egy csapásra gyújtóst csinált a családfájából. A colost próbálták vigasztalni a társai, hogy keresztapa még lehet, de előbb szégyenében elbujdosott a fent említett szigetre, ahol némasági fogadalmat tett, majd később jobb híján megfogadta egykori törzsének a javaslatát, és tényleg keresztapa lett „Csendes Don” álnéven. Hírnevére jellemző, hogy később még folyót is neveztek el róla.

 

Az elmúlt évezredek során végül mindkét törzs tagjai sokfelé eljutottak, sok külön törzsre váltak szét, de már csak a leglököttebbek balhéznak egykori társaikkal amiatt, hogy az idők során más lett a külsejük, és talán a régi történetekre is másképpen emlékeznek. Bár néhányan szilárdan meg vannak róla győződve, hogy csakis nekik lehet jó a memóriájuk, és a többi mind szenilis. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: humor vallás biblia ősember özönvíz

A bejegyzés trackback címe:

https://basa.blog.hu/api/trackback/id/tr142410337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása